Az állattartók felelőssége a kártérítési jog egy külön kategóriáját képezi és az állattartás körében okozott károkért való helytállást szabályozza. Az erre vonatkozó törvényi szabályozás pontosan az Osztrák Polgári Törvénykönyv 1320 § (1) bekezdésében található, amely kimondja, hogy:
Egy állat által másnak okozott kárért az felel, aki az állatot felbőszíti, felhergeli vagy a megfelelő felügyeletéről való gondoskodásnak nem tesz eleget. Azt, aki állatot tart, felelősség terheli abban az esetben, ha nem tudja bebizonyítani, hogy minden szükséges felügyeleti vagy óvintézkedést megtett.
A fentiek tekintetében tehát az állatok okozta károkért alapvetően az a személy felelős, aki az állatot "felbőszíti, felhergeli vagy a megfelelő felügyeletéről nem gondoskodik". A törvény értelmében alapvetően az állat gazdáját terheli a bizonyítás terhe a szükséges felügyeleti és óvintézkedéseket illetően: amennyiben az állat gazdája nem tudja bizonyítani, hogy gondoskodott minden felügyeleti és óvintézkedés felől, úgy az állat gazdája felel a károkért.
Múlt nyáron számos vita tárgyát képezte az a kérdés, hogy hogyan kell az alpesi réteken legelő tehenek felügyeletéről gondoskodni és milyen óvintézkedéseket kell ennek kapcsán tenni, ill. az állattartó felelősségét mikor lehet erre a felelősséget képező jogalapra támasztani. A döntéshozó a helyzetet a 2019. július 23-án BGBl Nr. I 69/2019 számmal közzétett és 2019. július 24-én hatályba lépett felelősségvállalásról szóló módosítási törvénnyel (németül: Haftungsrechts-Änderungsgesetz 2019) tisztázza.
Ebben az állattartással kapcsolatos felelősség központi előírásását egy új bekezdéssel egészítik ki, amely a következő rendelkezést tartalmazza:
Az alpesi legelő- és rétgazdálkodásban az állattartó annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy milyen az állatok felügyeletéhez szükséges óvintézkedések megtétele szükségesek, a már elismert állattartási normákra tud hagyatkozni. Máskülönben az állattartó köteles tekintetbe véve mind az állatok előtte ismeretes veszélyességét, a számára fennálló lehetőségeket, amelyek segítségével bármiféle veszélyhelyzet elkerülhető, mind pedig a más személyektől elvárható egyéni felelősség mellett minden előírt intézkedést megtenni. Az alpesi legelőket és réteket látogató személyektől elvárható egyéni felelősség mértékét meghatározzák a legelő- és rétgazdálkodás magában hordott veszélyei, a gyakorlat, valamint az egyes magatartási normák.
A törvény ezzel egy irányvonalat ad, hogy legelőn levő állatok esetében milyen óvintézkedések az elvártak. Az állattartók ezen a ponton alapvetően "az állattartás elismert normáira" hagyatkozhatnak. Amennyiben az állattartó előtt az állat különös veszélyessége ismeretes, úgy több óvintézkedést kell megtennie, mint egyszerűen az állattartás elismert normáira támaszkodni. Ennek értelmében meg kell tennie minden a gyakorlatban tőle elvárhatót, hogy a sérüléseket/károkat megelőzze. Ezt illetően az állattartó azonban alapozhat az "alpesi legelőket és réteket látogató személyektől elvárható egyéni felelősségre". A törvény tehát elismeri az egyfajta "megfontolt túrázó" fogalmát, akitől elvárható, hogy a réten legelő tehénnel való találkozáskor "megfontoltan" viselkedik.
Mivel az alpesi legelőket és réteket látogató személyektől elvárható egyéni felelősség mértékének igazodnia kell az ott levő lehetséges veszélyekhez, a gyakorlathoz és az egyes alkalmazható magatartásnormákhoz, ezért a réten legelő állatok gazdáinak nagyon is ajánlatos ilyesfajta magatartási szabályok felállítása vagy az ezekre való felhívás. Amennyiben léteznek ilyesfajta magatartási normák és támpontok, de mindezek ellenére a látogató ezeknek ellenszegül és megszegi őket, úgy az állattartó felelőssége a nem ismert módon veszélyes állatok esetén elutasítható.