Az állampolgársági törvény több olyan tényállást tartalmaz, amelyek az állampolgárság megvonását írják elő. A megvonás alatt az állampolgárság elvesztését kell érteni, amely egy közigazgatási eljárás eredményeként következik be: az eljárás végén egy határozat születik, amelyel az állam „megvonja” az állampolgárságot. Ugyanakkor az állampolgársági jog teljes kontextusában az állampolgárság elvesztésének legsúlyosabb formáját jelenti.
Közismert például a StbG 32. §-ában szereplő rendelkezés, miszerint az állampolgárságot meg kell vonni, ha valaki „önként belép egy idegen állam katonai szolgálatába”. Ez azonban nem vonatkozik Jan Marsalekre, aki – a nyilvánosságra került kutatások alapján – valószínűleg információkat szolgáltatott az orosz államnak, de nem lépett be annak fegyveres erőibe.
Az StbG 33. § (1) bekezdése tartalmaz egy további, ebben az esetben esetleg releváns visszavonási okot:
Ha a 32. § nem alkalmazandó, akkor az idegen állam szolgálatában álló állampolgártól meg kell vonni az állampolgárságot, ha magatartásával jelentősen károsítja a köztársaság érdekeit vagy hírnevét.
Az, aki egy idegen állam titkosszolgálatának információkat szolgáltat, „idegen állam szolgálatában álló személynek” tekinthető. A jogfosztáshoz azonban további tényállási elemekre is szükség van. Az ilyen személynek a „külföldi állam szolgálatában” végzett tevékenységeinek jelentősen károsítania kell az Osztrák Köztársaság érdekeit vagy hírnevét. A kémkedés minden bizonnyal a köztársaság érdekeit sértő magatartásnak tekinthető.
A „Der Standard” című lapnak adott interjújában Esztegár Balázs állampolgársági jogi szakértő elmagyarázza azokat a jogi háttérkörülményeket, amelyek alapján az állampolgárság megvonása ilyen esetekben (akárcsak az önkéntes külföldi katonai szolgálatba lépés esetén) alapvetően hontalan állapothoz is vezethet.