Az alternatív vitarendezésről szóló törvény (AStG) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről szóló, 2013. május 21-i 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet hajtja végre Ausztriában. A 2016. január 9-én hatályba lépett törvény szabályozza a külön erre a célra létrehozott választottbírósági szervek ("alternatív vitarendezési szervek") által lefolytatandó eljárást. Az alternatív vitarendezés ezen formája az Ausztriában letelepedett kereskedő és az EGT-államban lakóhellyel rendelkező fogyasztó közötti ellenérték fejében kötött szerződésből eredő kötelezettségekre vonatkozik. Ezen alternatív vitarendezési eljárások célja a békés rendezés elérése és a bírósági eljárás elkerülése.
A törvény hatálybalépésével a következő békéltető testületek léteznek:
- az Energie-Control Austria békéltető testülete,
- a Rundfunk und Telekom Regulierungs-GmbH távközlési békéltető testülete,
- a Rundfunk und Telekom Regulierungs-GmbH postai egyeztető testülete,
- az Utasjogi Ügynökség,
- az osztrák bankszektor közös békéltető testülete,
- az internetes ombudsman,
- az előre gyártott házak ombudsmanja és
- a fogyasztói ügyletek békéltető testülete.
Tájékoztatási kötelezettségek alternatív vitarendezés esetén
Az alternatív vitarendezési szervezetek által alkalmazandó eljárásra vonatkozó szabályozás mellett az AVR-törvény 19. szakasza új tájékoztatási kötelezettségeket vezet be a kereskedők számára, amelyek egyaránt vonatkoznak az online és az offline szektorra. A kereskedőnek tájékoztatnia kell a fogyasztókat arról, hogy melyik alternatív vitarendezési szervezet vagy szervezetek tartoznak a hatálya alá, ha (önként) vállalja vagy (jogilag) köteles bevonni ezeket a szervezeteket a fogyasztókkal folytatott viták rendezésébe. Ennek a tájékoztatásnak tartalmaznia kell az érintett AVR-szervezet vagy -szervezetek honlapjának címét.
A kereskedőnek ezt az információt, amennyiben rendelkezésre áll, világos, érthető és könnyen hozzáférhető módon fel kell tüntetnie a honlapján és adott esetben az általános szerződési feltételeiben.
FIGYELEM: Függetlenül attól, hogy a kereskedő vállalta-e az alternatív vitarendezésben való részvételt, konkrét vita esetén, azaz ha a kereskedő és a fogyasztó nem jutnak megállapodásra egy vitás ügyben, a kereskedőnek papíron vagy más tartós adathordozón tájékoztatnia kell a fogyasztót a számára illetékes alternatív vitarendezési szervezetről vagy szervezetekről, és egyúttal jeleznie kell, hogy részt vesz-e valamely eljárásban.
Az ilyen eljárásban való részvétel tehát nem kötelező a kereskedő számára, de a tájékoztatás megadása igen. A tájékoztatási kötelezettség megszegése az ASG 29. szakasza szerint közigazgatási szabálysértésnek minősül, amely 750 euróig terjedő pénzbírsággal büntethető. Ezért célszerű az impresszumot és az ÁSZF-et aktualizálni, valamint az adott választottbíróság honlapjára mutató linkeket megadni.
Az online értékesítésre vonatkozó tájékoztatási követelmények
Ezenkívül az úgynevezett ODR-rendelet (a fogyasztói jogviták online rendezéséről szóló 524/2013/EU rendelet) az online adásvételi szerződéseket vagy online szolgáltatási szerződéseket kötő vállalkozókra vonatkozik, függetlenül attól, hogy a szerződés megkötésére klasszikus webshopokon keresztül, e-mailben vagy más online értékesítési formákon keresztül kerül sor. A fenti tájékoztatási kötelezettségeken túlmenően az ilyen vállalkozásoknak az EU úgynevezett "Online vitarendezési platformjára" (https://ec.europa.eu/consumers/odr) mutató linket is fel kell tüntetniük, amelyet nem szabad elrejteni, hanem a fogyasztók számára könnyen megtalálhatónak kell lennie. Ezen túlmenően az ilyen vállalkozásoknak meg kell adniuk e-mail címüket, amelyről azonban már az EKG 5. §-a is rendelkezik.
Célszerű a link elérhetőségét közvetlenül a honlapon kialakítani (pl. egy gomb segítségével: "Online vitarendezési platform"). Az, hogy az impresszumban való feltüntetés elegendő-e, még nem tisztázott kellőképpen.