Az a tény, hogy „Ausztria nem engedélyezi a kettős állampolgárságot”, a közvélemény által széles körben elismert abszolút igazságnak tűnik. Valójában azonban ez nem helyes: több olyan konstelláció is lehetséges, amelyben valaki az osztrák állampolgárság mellett egy (vagy néha akár több) más állampolgársággal is rendelkezhet. Az természetesen igaz, hogy az állampolgárság indítvány alapján történő megszerzése általában (de nem minden esetben!) a korábbi állampolgárságról való lemondást követeli meg. Az is igaz, hogy abban az esetben, ha egy osztrák állampolgár külföldi állampolgárságot szerez, az állampolgárság „automatikus” elvesztése következik be. Ettől eltekintve azonban vannak olyan esetek, amikor valaki - akár az osztrák állampolgárság mellett - más állampolgársággal is rendelkezhet.
A gyakorlatban a leglényegesebb helyzet a különböző állampolgárságú szülőktől való leszármazás esete. Meg kell jegyezni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a gyermek leszármazás útján feltétel nélkül és mindig mindkét állampolgárságot megszerzi. Ez a konstelláció azonban gyakran vezethet több állampolgársághoz. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a gyermek olyan országban születik, amely elismeri a születési ország elvét („ius soli”).
A felnőttek esetében azonban a helyzet némileg összetettebb. Léteznek például azon egykori állampolgárok leszármazottai, akik a második világháború alatt vagy közvetlenül utána üldöztetés miatt elmenekültek, vagy akár a Német Birodalom szervei meggyilkolták őket. Ezek a személyek az StbG 58c §-a alapján anélkül szerezhet osztrák állampolgárságot, hogy le kellene mondania korábbi állampolgárságáról.
Különösen a külföldön élő osztrákok számára az állampolgárság megtartásának engedélyezése egy másik lehetséges módja egy további állampolgárság megszerzésének. A gyakorlatban azonban ezt nehéz érvényesíteni, és a hatóságok döntése nem mindig kiszámítható.